"A Vígszínház egyik legforróbb és legszebb estéje volt a mai - írja Kosztolányi Dezső az ősbemutatóról. - Barta Lajos darabja ünneplő tapsok közepette érkezett. A közönség minden felvonás után nagyon sokszor a rivaldára szólította az írót, sikere oly rendkívül forró és egyöntetű volt... Lelkesen feléje tartott, magasra emelt tenyerekkel tapsoltak neki, mint annak szokás, aki magasba megy."
Kilencven év telt el azóta, és Barta Lajos nevét már rég a feledésbe dobta volna az utókor, ha nincs ez az egyetlen, örök-fiatal műve, a Szerelem, "mely csupa láng és zivatar".
Vidéki polgárcsalád, három nővér, három szenvedélyes, érzéki lány, aki a vasat is kettéharapná boldogságvágyában. És három szerelem, három fiú: a költőt és a katonát elfújja a szél, de itt marad persze az adótisztviselő, aki nyáron is jégergatyát húz és retteg a huzattól. Dühítően mulatságos, ahogy válogat ebben a csodálatos baromfiudvarban, ahol ő maradt az egyetlen, kopott kis kakas.
Álmok, remények, csábítás, csalódások, és az örök emberi tapasztalat, hogy mire észbekapunk, már el is múlt ragyogó szabadságunk, a fiatalság. Mi emeli ezt a színművet a sok hasonló, fájdalmasan szép szerelmi történet fölé? A lírai, finom lélekábrázolás? Az érzékiség szinte szemérmetlenül őszinte vállalása? Talán mindenek fölött a remek humor, a groteszk és merész humor, mely a legkínosabb pillanatokban is nevetésre ingerel és nem hagy bennünket elandalodni.
Előadásunk különlegessége a szereposztás. Büszkék vagyunk rá, hogy csupa kiváló színészt sikerült megnyernünk. Csak néhány nevet említünk: Tóth Ildikó, Varga Zoltán, Magyar Attila és a Kossuth-díjas, nagy művésznő, Csomós Mari.

Bemutató:
2005. március 25. Tatabányai Jászai Mari Színház
2005. november 11. Vidám Színpad

Az előadás részt vett a Pécsi Országos Színházi Találkozón.

Fotógaléria